15. A bor a pincében

Oké nyugi, semmi probléma nincs miért izgulnod végülis csak Tom jön ide, hogy 3 hétig együtt dolgozzatok...jaj ne. "Hogy fogok a szemébe nézni? Hogy vonjam kérdőre hogy ne tűnjön úgy mintha egy paranoiás őrült lennék?" Ilyen kérdések játszódtak le a fejemben hiszen azért afölött a tény felett hogy csak úgy volt-nincs módon tekintett rám, most meg már nem is létezem a számára, nem tudok csak úgy gondtalanul elsiklani. A saját régi kocsimmal mentem, nem tudtam mi lesz, nagyon féltem de muszáj volt ezt a lépést megtennem.

Amikor odaértem pánikolni kezdtem "Te jó ég annyira elmerültem a részletekben, meg ebben a kérdőre vonásban, hogy semmi másra nem gondoltam. Csak legyen szerencsém és mondd hogy Jess Mindent elintézett neki.." És akkor megláttam.. A szívem a torkomban dobogott - hogy nézhettem ki, mint egy halálra rémült kisállat - nagyon ideges lettem de meglepetésemre Ő is annak tűnt.
- Szia - köszönt ő először, a ujjaival birizgálta a bőröndje cipzárjának kis zsinórját.
- Szia - "Fenébe, egy 'Szia' ?? Mi van velem? Gyerünk már!" - Hogy vagy? - csúszott ki egy kicsit esetlenül "Jó nem próbálkozok többet, csak rosszabb lenne". Ebben a pillanatban minden izgalmam elmúlt és megvilágosodtam avval a "mindent magasról letojok" érzéssel, tökéletes. Már válaszolt is volna a kérdésemre de meg se vártam, csak elvettem az egyik bőröndjét és be dobtam a kocsiba, majd nyúltam volna a másikért is, de megfogta a kezem.
- Hé, ugye nem gondolod hogy te fogsz cipekedni nekem? - nevetett. Majd látta hogy csak vállat vonok és beülök a vezetőülésre. Értetlenül nézett utánam, majd elindult az anyós ülés felé. - Mi a baj? - kérdezte.
- Úgy nézek ki mint akinek baja van? - válaszoltam vissza egy kérdéssel flegmán, bár tudtam hogy igen, úgy nézek ki.
- Ő igen? Teljes mértékben úgy nézel ki. - bátorítóan rám mosolygott de aztán újra felvette a komoly arckifejezését. Gondoltam belecsapok a lecsóba.
- Szóval most már érdekel hogy mi van velem? Milyen megtisztelő, köszönöm Mr. Hiddleston. - "Ezaz, ezt jól megkapta, ügyes vagy" gondoltam, tényleg tetszett, ahogy láttam a rémületet, a beismerést, és a megbánást egyszerre a tekintetében. - De már az is elég hogy egyáltalán szóba állsz velem. - tettem fel a pontot az I-re. Ő sóhajtott egy nagyot.
- Figyelj én sajnálom csa....
-Ne, ne mondj semmit, csak hogy hova kell vigyelek és aztán üljünk csendben egymás mellett és hallgassuk a rádiót. - ez tűnt a legjobb döntésnek. Fura, eddig meg akartam tudni az okát, de most ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Na meg most már Tom a tökéletesen makulátlan lelkiismerete miatt úgy is elfogja mondani, már csak rajtam áll hogy mikor.
Kicsit megszeppent, pán percnyi néma csöndben ültünk, vezettem, kopogtam az ujjaimmal a kormányon és szólt a rádió. Éppen valami régi magyar sláger ment, egy tipikus olyan amiről semmit sem tudsz de a szövegét oda-vissza ezért észre sem vettem hogy elkezdtem halkan énekelni. Gyorsan ráeszméltem a "hibára" és abba is hagytam, de amikor ránéztem Tomra ő csak aranyosan mosolygott rám.
- Min vigyorogsz ennyire? - kérdeztem kis felháborodást színlelni, bár Tom kedves mosolya eléggé megnehezítette.
- Hát ez aranyos volt - kuncogott. mire én csak fújtam egyet.
- Na elmondod hogy hova kell vigyelek vagy csak körbe-körbe furikázzunk, és itt fogsz aludni?
- Mi ezt hogy érted? - látszott rajta hogy összezavarodott, de a kérdését tekintve én is.
- Mit nem értesz? Melyik szállodába foglaltatok lakosztályt? - elkerekedett a szeme. - Én azt hittem ezt Te intézed. - mondta, mire majd megállt bennem az ütő.
- MI?? Nem tudod hol fogsz lakni? - mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél - Hívd Jessiet biztos elintézte, csak elfelejtette mondani.
- Jó jó jó, nyugi. Ennyire ne aggódj miattam - egy kicsit elszégyelltem magam, tényleg nem úgy tűnt mintha aggódnék miatta, inkább mintha a bőrömet félteném hogy biztos ne az én hibám legyen.
Pár percnyi heves telefonálgatás következett aztán Tom letette és elkeseredetten sóhajtott.
- Valóban elfelejtette mondani...
- Huhh, mondtam hogy nem lesz semmi, Jess elintézi, és... - láttam hogy azért nem ilyen egyszerű a helyzet-Most mi van?
- Hát elvileg lefoglalta a szobát, de nem közvetlenül. Így a hotel nem fogadta el a foglalást valami konferencia miatt... Azt mondta intézkedik, de egy jobb hotelbe most tuti nem fog tudni foglalni helyet. Ha szerencsénk van akkor jövőhétre lesz hely. Addig valami kisebb hotelben kéne megszállnom, szóval segíthetnél valami jót találni, nem kell öt csillagos de azért ne kelljen megosztanom az ágyamat csótányokkal. - utoljára odahintett egy fájdalmas mosolyt felém, de látszott rajta hogy nem tudja hogy mit tegyen. Én viszont tudtam mit kell tennem, hát vezettem is a célhoz.

XxXxXxXxXxX

- Kiszálláááááás. - ordítottam, mire ő csak értetlenül nézett.-

-Ez nem egy hotel ha jól látom.. - vádlóan nézett rám

- Igen, lebuktam, de mégsem hagyhatom hogy valami béna poros egérlyukban lakjon Mr. Hiddleston. - hogy rájátsszak egy kicsit meghajoltam az "uraság" előtt, mire ő csak nevetett - üdvözlöm a Hotel Artemiszben, csillagot még nem kaptunk de az anyukám szerint szép környék - kacsintottam rá és mindketten elnevettük magunkat.

- Őrült vagy. - mondta Tom és megölelt, a hirtelen jött nevetés hirtelen is ment el, és komoly hangvételűen folytatta - Sajnálom a...tudod. Csak..-de közbevágtam - Ne.. ne most, csak gyere, biztosan fáradt vagy. Alhatsz az ágyban.

- Mi? Nem, a kanapén alszom..

- Csak hiszed nagyfiú. 

- Már megint kezded? - mindketten nevetésben törtünk ki, hosszú és tartalmas este elé nézünk... azt hiszem van egy kis bor a pincében.