13 ha még akarunk teázni

Miután pár napig megfigyeltek és megbizonyosodtak arról hogy jól vagyok - már amennyire lehetek - haza engedtek végre. Boldogság öntött el mikor végre friss levegőt éreztem, és nem azt a borzalmas kórház szagod. Tom kísért haza a hotelbe, amit még mindig Jessie tartott fenn nekem és amit eléggé szégyelltem is, de a helyzetemre való tekintettel elfogadtam. Nem beszéltünk a csókról, nagyon sokat volt mellettem, és olyan volt mintha már 1000 éve ismerném de sosem került szóba hogy mi lesz ez után. Pedig várható volt hogy semmi egyszerű.

- Köszi hogy elkísértél, mire mennék nélküled.- öleltem meg óvatosan amikor odaértünk. Tom mintha elpirult volna. 

- Tudod hogy számíthatsz rám. - "már megint a szerénysége" gondoltam "még csak azt se mondja hogy szívesen mert számára ez természetes..Istenem hogy lehet ilyen mesébe illő, anyám!"

- Nem jössz be? Megihatunk egy teát ennyivel tartozok. - vigyorogtam, hiszen tudtam hogy ezzel csak még jobban zavarba hozom hogy megemlítem a tartozásomat. És így is lett. - Missi...Ugyan.Nem tartozol semmivel.. khm, mondjuk egy csésze tea jól esne- fülig ért a szája, mit is mondjak..Brit. 

- Jolvan - kuncogtam és már nyitottam is az ajtót.

 Mindig amikor beléptem ide az újdonság érzése fogott el, mint a kedvenc filmednél, akárhányszor látod mindig izgulsz rajta. Na ez is pont ilyen volt, a kedvenc filmem amit még mindig nem fogtam fel hogy igen, ez velem történik. Tom látta rajtam hogy gyermeki izgalom fogott el, szóval gondoltam megmagyarázom.- Olyan szép ez a hely, nem tudok betelni vele. - mosolyogtam, aztán egy kicsit szomorúan folytattam - Bár egy kis bűntudatom is van hogy Jessienek rám megy a vagyona, kicsit frusztráló. - a tarkómat birizgáltam, majd mintha csak leráznám magamról az érzést vállat vontam- legalább már nem sokáig. 

Tom arckifejezése hirtelen megszilárdult, mintha többszáz gondolat futott volna át rajta. 

- Mármint..Hogy érted hogy nem sokáig?

- Amint a Doktor megengedi visszamegyek Magyarországra - mosolyogtam, utána rögtön rájöttem hogy ez mégsem olyan vidám dolog. Hiszen még mi sem tudjuk hogy mi van közöttünk, most nem hagyhatom nyitva a történetet, mondanom kell valamit - Vagyis nekem nem ez az otthonom Tom, nem maradhatok itt, ha itt maradok lehet hogy annyi dolog fog idekötni az "új" - cicafüleket formáltam az ujjaimból - életemből hogy el fogom felejteni a régit, és ez az amitől félek. - megértően bólogatott, hm ez jól ment, de..de nem mégsem szomorú lett a tekintete.

- Az a baj, hogy teljes mértékben megértem így semmit sem tudok felhozni hogy maradj. - közelebb hajoltam és megöleltem, erős volt az ölelése de gyengéd, biztonságot adott. - hiányozni fogsz.

- Te is. 

Pár percig  -amik óráknak teltek - csöndben ültünk, aztán összeszedtem minden bátorságomat és belevágtam: - Figyelj az a  csók..én sajnálom nem lett volna szabad, csak tudod olyan mintha évek óta ismernélek megbízom benned, és így tört ki belőlem. - "hm elég hülyén hangzott, olyan mintha tök okosan akartam volna megfogalmazni" - Azt hiszem. - tettem hozzá "Tökéletes." gondoltam, ügyesen kompenzáltam.

- Ne sajnáld, én voltam az aki ezt erőltette - "ERŐLTETTED?? Ohh kérlek"- és valóban van benne valami amit te mondasz, én is ugyan ezt érzem.- miután ki mondta összeakadt a tekintetünk. Mosoly kúszott az arcára majd hozzá tette - Azt hiszem. - mindketten nevettünk. 

 xXxXxXxXxXx

Egy hét múlva a Doktor szerint utazhattam, mindent megköszöntem Jessienek aki a repülőtérre is ki kísért.

- Majd ha gondolod és megint Londonban jársz csak hívj és csinálunk egy új kiállítást. Milyen a siker? Jó mi? - elnevettem magam- Azért még ott nem tartunk -mondtam.

- Viccelsz csajszi? - igen, idő közben elég baráti lett a viszonyunk - Jól megszedted magad a képeken, az emberek imádtak. 

- Köszönöm - éreztem ahogy elpirulok a dicsérettől, de való igaz, eszméletlen sokat voltak képesek fizetni pár béna kis képért.

- Jaaaj te lány nem bírom tovább gyere ide! - magához rántott és úgy megölelt, hogy majd kimonyta belőlem a szuszt. Amikor már úgy éreztem itt az idő most vagy megfulladok, megkocogtattam a hátát - Hé! Jes...sie. HÉ! 

- Ó bocsi - eltolt magától, és mintha az bármit is segítene leporolta a ruhámat - Elragadtattam magamat, bocsánat. - mindketten elnevettük magunkat.

 

 xXxXxXxXxXx

 A búcsú nehéz volt, Tommal a hotelben töltött beszélgetés óta nem beszéltünk, szóval csak egy sms-t küldtem neki. 

"Szia. Mint mondtam visszamegyek Magyarországra.

Sajnálom hogy nem tudtam ténylegesen elköszönni a múltkor 

csak tudod azt hittem még lesz alkalmam...

De hé lehet még visszajövök valamikor, ha még akarunk teázni tartsd fent nekem a kanapét.

Hiányozni fogsz.

Missi.xo"

Az idegesség ellenére sikerült átaludnom a repülőutat, és mire észbe kaptam. Láttam a gyönyörű Budapestet.