15. A bor a pincében

Oké nyugi, semmi probléma nincs miért izgulnod végülis csak Tom jön ide, hogy 3 hétig együtt dolgozzatok...jaj ne. "Hogy fogok a szemébe nézni? Hogy vonjam kérdőre hogy ne tűnjön úgy mintha egy paranoiás őrült lennék?" Ilyen kérdések játszódtak le a fejemben hiszen azért afölött a tény felett hogy csak úgy volt-nincs módon tekintett rám, most meg már nem is létezem a számára, nem tudok csak úgy gondtalanul elsiklani. A saját régi kocsimmal mentem, nem tudtam mi lesz, nagyon féltem de muszáj volt ezt a lépést megtennem.

Amikor odaértem pánikolni kezdtem "Te jó ég annyira elmerültem a részletekben, meg ebben a kérdőre vonásban, hogy semmi másra nem gondoltam. Csak legyen szerencsém és mondd hogy Jess Mindent elintézett neki.." És akkor megláttam.. A szívem a torkomban dobogott - hogy nézhettem ki, mint egy halálra rémült kisállat - nagyon ideges lettem de meglepetésemre Ő is annak tűnt.
- Szia - köszönt ő először, a ujjaival birizgálta a bőröndje cipzárjának kis zsinórját.
- Szia - "Fenébe, egy 'Szia' ?? Mi van velem? Gyerünk már!" - Hogy vagy? - csúszott ki egy kicsit esetlenül "Jó nem próbálkozok többet, csak rosszabb lenne". Ebben a pillanatban minden izgalmam elmúlt és megvilágosodtam avval a "mindent magasról letojok" érzéssel, tökéletes. Már válaszolt is volna a kérdésemre de meg se vártam, csak elvettem az egyik bőröndjét és be dobtam a kocsiba, majd nyúltam volna a másikért is, de megfogta a kezem.
- Hé, ugye nem gondolod hogy te fogsz cipekedni nekem? - nevetett. Majd látta hogy csak vállat vonok és beülök a vezetőülésre. Értetlenül nézett utánam, majd elindult az anyós ülés felé. - Mi a baj? - kérdezte.
- Úgy nézek ki mint akinek baja van? - válaszoltam vissza egy kérdéssel flegmán, bár tudtam hogy igen, úgy nézek ki.
- Ő igen? Teljes mértékben úgy nézel ki. - bátorítóan rám mosolygott de aztán újra felvette a komoly arckifejezését. Gondoltam belecsapok a lecsóba.
- Szóval most már érdekel hogy mi van velem? Milyen megtisztelő, köszönöm Mr. Hiddleston. - "Ezaz, ezt jól megkapta, ügyes vagy" gondoltam, tényleg tetszett, ahogy láttam a rémületet, a beismerést, és a megbánást egyszerre a tekintetében. - De már az is elég hogy egyáltalán szóba állsz velem. - tettem fel a pontot az I-re. Ő sóhajtott egy nagyot.
- Figyelj én sajnálom csa....
-Ne, ne mondj semmit, csak hogy hova kell vigyelek és aztán üljünk csendben egymás mellett és hallgassuk a rádiót. - ez tűnt a legjobb döntésnek. Fura, eddig meg akartam tudni az okát, de most ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Na meg most már Tom a tökéletesen makulátlan lelkiismerete miatt úgy is elfogja mondani, már csak rajtam áll hogy mikor.
Kicsit megszeppent, pán percnyi néma csöndben ültünk, vezettem, kopogtam az ujjaimmal a kormányon és szólt a rádió. Éppen valami régi magyar sláger ment, egy tipikus olyan amiről semmit sem tudsz de a szövegét oda-vissza ezért észre sem vettem hogy elkezdtem halkan énekelni. Gyorsan ráeszméltem a "hibára" és abba is hagytam, de amikor ránéztem Tomra ő csak aranyosan mosolygott rám.
- Min vigyorogsz ennyire? - kérdeztem kis felháborodást színlelni, bár Tom kedves mosolya eléggé megnehezítette.
- Hát ez aranyos volt - kuncogott. mire én csak fújtam egyet.
- Na elmondod hogy hova kell vigyelek vagy csak körbe-körbe furikázzunk, és itt fogsz aludni?
- Mi ezt hogy érted? - látszott rajta hogy összezavarodott, de a kérdését tekintve én is.
- Mit nem értesz? Melyik szállodába foglaltatok lakosztályt? - elkerekedett a szeme. - Én azt hittem ezt Te intézed. - mondta, mire majd megállt bennem az ütő.
- MI?? Nem tudod hol fogsz lakni? - mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél - Hívd Jessiet biztos elintézte, csak elfelejtette mondani.
- Jó jó jó, nyugi. Ennyire ne aggódj miattam - egy kicsit elszégyelltem magam, tényleg nem úgy tűnt mintha aggódnék miatta, inkább mintha a bőrömet félteném hogy biztos ne az én hibám legyen.
Pár percnyi heves telefonálgatás következett aztán Tom letette és elkeseredetten sóhajtott.
- Valóban elfelejtette mondani...
- Huhh, mondtam hogy nem lesz semmi, Jess elintézi, és... - láttam hogy azért nem ilyen egyszerű a helyzet-Most mi van?
- Hát elvileg lefoglalta a szobát, de nem közvetlenül. Így a hotel nem fogadta el a foglalást valami konferencia miatt... Azt mondta intézkedik, de egy jobb hotelbe most tuti nem fog tudni foglalni helyet. Ha szerencsénk van akkor jövőhétre lesz hely. Addig valami kisebb hotelben kéne megszállnom, szóval segíthetnél valami jót találni, nem kell öt csillagos de azért ne kelljen megosztanom az ágyamat csótányokkal. - utoljára odahintett egy fájdalmas mosolyt felém, de látszott rajta hogy nem tudja hogy mit tegyen. Én viszont tudtam mit kell tennem, hát vezettem is a célhoz.

XxXxXxXxXxX

- Kiszálláááááás. - ordítottam, mire ő csak értetlenül nézett.-

-Ez nem egy hotel ha jól látom.. - vádlóan nézett rám

- Igen, lebuktam, de mégsem hagyhatom hogy valami béna poros egérlyukban lakjon Mr. Hiddleston. - hogy rájátsszak egy kicsit meghajoltam az "uraság" előtt, mire ő csak nevetett - üdvözlöm a Hotel Artemiszben, csillagot még nem kaptunk de az anyukám szerint szép környék - kacsintottam rá és mindketten elnevettük magunkat.

- Őrült vagy. - mondta Tom és megölelt, a hirtelen jött nevetés hirtelen is ment el, és komoly hangvételűen folytatta - Sajnálom a...tudod. Csak..-de közbevágtam - Ne.. ne most, csak gyere, biztosan fáradt vagy. Alhatsz az ágyban.

- Mi? Nem, a kanapén alszom..

- Csak hiszed nagyfiú. 

- Már megint kezded? - mindketten nevetésben törtünk ki, hosszú és tartalmas este elé nézünk... azt hiszem van egy kis bor a pincében.

14. Segítség??

Eltelt két hónap is, azóta tartottam kiállítást Németországban, Finnországban, és meghívtak Franciaországba is és persze itthon is megismertek, nem győztem festeni, a képeim elkeltek, és egyre többet fizettek érte, sok új barátot szereztem, sok támogatót, úgy éreztem minden sínen van.
Éppen hazafelét tartottam egy kiállítás megnyitóról - pont ott volt, ahol az első kiállításom is, egy kis hely de kötelességemnek hittem hogy visszatérjek oda ahol először annyira izgultam hogy hogy fogják fogani a képeimet. Nem volt olyan régen, mégis olyan távolinak tűnt annyi minden történt ezalatt az idő alatt- mikor megcsörren a telefonom, és nem a munka telefonom amit mostanában használok, hanem a régi személyes. Jessie hív, kényszeresen elmosolyodtam.
-Szia Jessie! - egy kicsit hülye hanghordozással mondtam, mint egy óvodás mikor barátkozni próbál.
-Hallom örülsz nekem szivi! - nevetett- A helyzet az, hogy hallani akartam felőled. - "Mi? Ennyi?" gondoltam, egy kissé szégyenlősen és egy kis gyanúval a hangomban válaszoltam. -Valóban?
- Lebuktam...de az is közrejátszott ám. Szóval gondolkoztam azon hogy mi lenne ha nyitnék egy galériát Budapesten. Utána néztem és van egy régi gyárépület szerűség a városban, nagyon jól belehetne rendezni, olyan lenne mint aaa... hogy is hívjátok? Romkocsma? - hümmögtem egyet hogy "igen, romkocsma" aztán folytatta - Jó, szóval romkocsma feeling lenne, meg minden.
- Ez nagyon jó, és gondolom ide is jönnél egy kis időre. Majd megmutatom neked a látnivalókat, és.. - kezdtem bele izgatottságomban, és nem is akartam abbahagyni, de közbe vágott.- Héhéhééé ácsi csajszi! Nyugi! Igen, odamegyek, és igen, nagyon jó lenne együtt várost nézni, de - hangsúlyozta a "de" szót -előbb ezt meg kell beszélnünk. Nekem van még itt egy kis elintézni valóm, és tényleg csak egy kevés időre tudok odamenni, szóval úgy gondoltam ha neked jó átvehetnéd a szervezést berendezhetnéd úgy ahogy jónak látod, bízok benned. Na meg persze a Te képeiddel szeretném megnyitni a galériát, megfelel?
- Mi? Hogy megfelel e??? Szívesen elvállalom. - hirtelen el se hittem, nagyon felpörögtem - Ez nagyon jó, köszönöm Jessie! És mikor lesz ez?
- Ne akadj ki de...3 hét múlva.
-MI?? 3 HÉT? Ez nagyon kevés idő, és nem is tudom hogy milyen állapotban van a hely egyáltalán és...- megálltam, elszámoltam háromig, aztán vettem egy nagy levegőt, nem akartam nemet mondani, és ez fontos, ráadásul még Jessienek is tartoztam meg hát amúgy is a barátnőm. - Rendben, megoldom. Nem kell aggódnod.
- Nem aggódom, bízok benned. Ráadásul nem akarnám az egész feladatot rád hagyni.
- Mi? Ezt hogy érted?
- Lesz egy segítőd, Tom elvállalta hogy kampányolja ezt az egészet, holnap érkezik oda és segít neked. Nem lehet majd mindig ott hiszen saját más feladatait is intézi, de biztos vagyok benne hogy majd megkönnyíti a munkád. Meg amúgy is jó csapat vagytok ti ketten.- Tom... Azthittem majd megáll a szívem, azóta nem beszéltünk, nem válaszolt az sms-emre, már el is felejtettem milyen jóba lettem a nagy Tom Hiddlestonnal. Gondoltam neki ez semmi, hiszen ki vagyok én hozzá képest, és ezért nem érdekelte hogy a dovábbiakban mi van velem, csak Jessie miatt volt kedves velem, és most ide jön és olyan kínos lesz...de jó..
- Oh.. értem. Rendben. - mondtam jóval kedvetlenebbül mint amilyenre akartam.
- Mi az? Minden rendben van?
- Ja igen persze, csak mennem kell, csak küldd el sms-ben hogy mit kell tudnom. Szia Jess.
- De Mis..- de nem tudta végig mondani mert már ki is nyomtam. Tom idejön?  Mik lesznek még itt..nem tudom, de abban biztos vagyok hogy még számon kérem rajta hoyg legalább elköszönhetett volna, én tényleg azt hittem hogy barátok lettünk. De ezek szerint nem..

13 ha még akarunk teázni

Miután pár napig megfigyeltek és megbizonyosodtak arról hogy jól vagyok - már amennyire lehetek - haza engedtek végre. Boldogság öntött el mikor végre friss levegőt éreztem, és nem azt a borzalmas kórház szagod. Tom kísért haza a hotelbe, amit még mindig Jessie tartott fenn nekem és amit eléggé szégyelltem is, de a helyzetemre való tekintettel elfogadtam. Nem beszéltünk a csókról, nagyon sokat volt mellettem, és olyan volt mintha már 1000 éve ismerném de sosem került szóba hogy mi lesz ez után. Pedig várható volt hogy semmi egyszerű.

- Köszi hogy elkísértél, mire mennék nélküled.- öleltem meg óvatosan amikor odaértünk. Tom mintha elpirult volna. 

- Tudod hogy számíthatsz rám. - "már megint a szerénysége" gondoltam "még csak azt se mondja hogy szívesen mert számára ez természetes..Istenem hogy lehet ilyen mesébe illő, anyám!"

- Nem jössz be? Megihatunk egy teát ennyivel tartozok. - vigyorogtam, hiszen tudtam hogy ezzel csak még jobban zavarba hozom hogy megemlítem a tartozásomat. És így is lett. - Missi...Ugyan.Nem tartozol semmivel.. khm, mondjuk egy csésze tea jól esne- fülig ért a szája, mit is mondjak..Brit. 

- Jolvan - kuncogtam és már nyitottam is az ajtót.

 Mindig amikor beléptem ide az újdonság érzése fogott el, mint a kedvenc filmednél, akárhányszor látod mindig izgulsz rajta. Na ez is pont ilyen volt, a kedvenc filmem amit még mindig nem fogtam fel hogy igen, ez velem történik. Tom látta rajtam hogy gyermeki izgalom fogott el, szóval gondoltam megmagyarázom.- Olyan szép ez a hely, nem tudok betelni vele. - mosolyogtam, aztán egy kicsit szomorúan folytattam - Bár egy kis bűntudatom is van hogy Jessienek rám megy a vagyona, kicsit frusztráló. - a tarkómat birizgáltam, majd mintha csak leráznám magamról az érzést vállat vontam- legalább már nem sokáig. 

Tom arckifejezése hirtelen megszilárdult, mintha többszáz gondolat futott volna át rajta. 

- Mármint..Hogy érted hogy nem sokáig?

- Amint a Doktor megengedi visszamegyek Magyarországra - mosolyogtam, utána rögtön rájöttem hogy ez mégsem olyan vidám dolog. Hiszen még mi sem tudjuk hogy mi van közöttünk, most nem hagyhatom nyitva a történetet, mondanom kell valamit - Vagyis nekem nem ez az otthonom Tom, nem maradhatok itt, ha itt maradok lehet hogy annyi dolog fog idekötni az "új" - cicafüleket formáltam az ujjaimból - életemből hogy el fogom felejteni a régit, és ez az amitől félek. - megértően bólogatott, hm ez jól ment, de..de nem mégsem szomorú lett a tekintete.

- Az a baj, hogy teljes mértékben megértem így semmit sem tudok felhozni hogy maradj. - közelebb hajoltam és megöleltem, erős volt az ölelése de gyengéd, biztonságot adott. - hiányozni fogsz.

- Te is. 

Pár percig  -amik óráknak teltek - csöndben ültünk, aztán összeszedtem minden bátorságomat és belevágtam: - Figyelj az a  csók..én sajnálom nem lett volna szabad, csak tudod olyan mintha évek óta ismernélek megbízom benned, és így tört ki belőlem. - "hm elég hülyén hangzott, olyan mintha tök okosan akartam volna megfogalmazni" - Azt hiszem. - tettem hozzá "Tökéletes." gondoltam, ügyesen kompenzáltam.

- Ne sajnáld, én voltam az aki ezt erőltette - "ERŐLTETTED?? Ohh kérlek"- és valóban van benne valami amit te mondasz, én is ugyan ezt érzem.- miután ki mondta összeakadt a tekintetünk. Mosoly kúszott az arcára majd hozzá tette - Azt hiszem. - mindketten nevettünk. 

 xXxXxXxXxXx

Egy hét múlva a Doktor szerint utazhattam, mindent megköszöntem Jessienek aki a repülőtérre is ki kísért.

- Majd ha gondolod és megint Londonban jársz csak hívj és csinálunk egy új kiállítást. Milyen a siker? Jó mi? - elnevettem magam- Azért még ott nem tartunk -mondtam.

- Viccelsz csajszi? - igen, idő közben elég baráti lett a viszonyunk - Jól megszedted magad a képeken, az emberek imádtak. 

- Köszönöm - éreztem ahogy elpirulok a dicsérettől, de való igaz, eszméletlen sokat voltak képesek fizetni pár béna kis képért.

- Jaaaj te lány nem bírom tovább gyere ide! - magához rántott és úgy megölelt, hogy majd kimonyta belőlem a szuszt. Amikor már úgy éreztem itt az idő most vagy megfulladok, megkocogtattam a hátát - Hé! Jes...sie. HÉ! 

- Ó bocsi - eltolt magától, és mintha az bármit is segítene leporolta a ruhámat - Elragadtattam magamat, bocsánat. - mindketten elnevettük magunkat.

 

 xXxXxXxXxXx

 A búcsú nehéz volt, Tommal a hotelben töltött beszélgetés óta nem beszéltünk, szóval csak egy sms-t küldtem neki. 

"Szia. Mint mondtam visszamegyek Magyarországra.

Sajnálom hogy nem tudtam ténylegesen elköszönni a múltkor 

csak tudod azt hittem még lesz alkalmam...

De hé lehet még visszajövök valamikor, ha még akarunk teázni tartsd fent nekem a kanapét.

Hiányozni fogsz.

Missi.xo"

Az idegesség ellenére sikerült átaludnom a repülőutat, és mire észbe kaptam. Láttam a gyönyörű Budapestet.