14. Segítség??

Eltelt két hónap is, azóta tartottam kiállítást Németországban, Finnországban, és meghívtak Franciaországba is és persze itthon is megismertek, nem győztem festeni, a képeim elkeltek, és egyre többet fizettek érte, sok új barátot szereztem, sok támogatót, úgy éreztem minden sínen van.
Éppen hazafelét tartottam egy kiállítás megnyitóról - pont ott volt, ahol az első kiállításom is, egy kis hely de kötelességemnek hittem hogy visszatérjek oda ahol először annyira izgultam hogy hogy fogják fogani a képeimet. Nem volt olyan régen, mégis olyan távolinak tűnt annyi minden történt ezalatt az idő alatt- mikor megcsörren a telefonom, és nem a munka telefonom amit mostanában használok, hanem a régi személyes. Jessie hív, kényszeresen elmosolyodtam.
-Szia Jessie! - egy kicsit hülye hanghordozással mondtam, mint egy óvodás mikor barátkozni próbál.
-Hallom örülsz nekem szivi! - nevetett- A helyzet az, hogy hallani akartam felőled. - "Mi? Ennyi?" gondoltam, egy kissé szégyenlősen és egy kis gyanúval a hangomban válaszoltam. -Valóban?
- Lebuktam...de az is közrejátszott ám. Szóval gondolkoztam azon hogy mi lenne ha nyitnék egy galériát Budapesten. Utána néztem és van egy régi gyárépület szerűség a városban, nagyon jól belehetne rendezni, olyan lenne mint aaa... hogy is hívjátok? Romkocsma? - hümmögtem egyet hogy "igen, romkocsma" aztán folytatta - Jó, szóval romkocsma feeling lenne, meg minden.
- Ez nagyon jó, és gondolom ide is jönnél egy kis időre. Majd megmutatom neked a látnivalókat, és.. - kezdtem bele izgatottságomban, és nem is akartam abbahagyni, de közbe vágott.- Héhéhééé ácsi csajszi! Nyugi! Igen, odamegyek, és igen, nagyon jó lenne együtt várost nézni, de - hangsúlyozta a "de" szót -előbb ezt meg kell beszélnünk. Nekem van még itt egy kis elintézni valóm, és tényleg csak egy kevés időre tudok odamenni, szóval úgy gondoltam ha neked jó átvehetnéd a szervezést berendezhetnéd úgy ahogy jónak látod, bízok benned. Na meg persze a Te képeiddel szeretném megnyitni a galériát, megfelel?
- Mi? Hogy megfelel e??? Szívesen elvállalom. - hirtelen el se hittem, nagyon felpörögtem - Ez nagyon jó, köszönöm Jessie! És mikor lesz ez?
- Ne akadj ki de...3 hét múlva.
-MI?? 3 HÉT? Ez nagyon kevés idő, és nem is tudom hogy milyen állapotban van a hely egyáltalán és...- megálltam, elszámoltam háromig, aztán vettem egy nagy levegőt, nem akartam nemet mondani, és ez fontos, ráadásul még Jessienek is tartoztam meg hát amúgy is a barátnőm. - Rendben, megoldom. Nem kell aggódnod.
- Nem aggódom, bízok benned. Ráadásul nem akarnám az egész feladatot rád hagyni.
- Mi? Ezt hogy érted?
- Lesz egy segítőd, Tom elvállalta hogy kampányolja ezt az egészet, holnap érkezik oda és segít neked. Nem lehet majd mindig ott hiszen saját más feladatait is intézi, de biztos vagyok benne hogy majd megkönnyíti a munkád. Meg amúgy is jó csapat vagytok ti ketten.- Tom... Azthittem majd megáll a szívem, azóta nem beszéltünk, nem válaszolt az sms-emre, már el is felejtettem milyen jóba lettem a nagy Tom Hiddlestonnal. Gondoltam neki ez semmi, hiszen ki vagyok én hozzá képest, és ezért nem érdekelte hogy a dovábbiakban mi van velem, csak Jessie miatt volt kedves velem, és most ide jön és olyan kínos lesz...de jó..
- Oh.. értem. Rendben. - mondtam jóval kedvetlenebbül mint amilyenre akartam.
- Mi az? Minden rendben van?
- Ja igen persze, csak mennem kell, csak küldd el sms-ben hogy mit kell tudnom. Szia Jess.
- De Mis..- de nem tudta végig mondani mert már ki is nyomtam. Tom idejön?  Mik lesznek még itt..nem tudom, de abban biztos vagyok hogy még számon kérem rajta hoyg legalább elköszönhetett volna, én tényleg azt hittem hogy barátok lettünk. De ezek szerint nem..