17. Nem, nem puki

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK: Remélem mindennel elégedettek vagytok (ha nem akkor várom a kritikákat). Mindenkinek KELLEMES ÜNNEPEKET! :3 <3


Egyedül keltem fel az ágyamban, lehet a tegnapi csak álom volt? De nem, egy csodálatos illat csapta meg az orromat, és már ugrottam is ki az ágyamból hogy utánajárjak hogy mi folyik itt. Az illat -meglepő módon - a konyhába vezetett, ahol Tom éppen ha jól láttam tükörtojást csinált, közben dúdolgatott magában, szerencsére hangtalanul mozogtam és nem vett észre, így csak néztem és kényelmesen az oldalammal az ajtófélfára támaszkodtam.
Egy idő után elég unalmassá vált hogy még mindig nem vett észre, nagyon gondolkodott valamin. Szóval mezítláb könnyen mögé lopakodtam.
- BUU! -üvöltöttem rá, mire ő akkorát ugrott, mint valami szöcske, majd megbotlott és el is esett. "Nem így terveztem, de egyértelműen túlszárnyalta" futott végig az agyamon, a következő pillanatban pedig már a földre rogytam a nevetéstől.
- Nem vicces. Ez nagyon NEM vicces - fájlalta Tom a fenekét amire az imént ráesett - hogy lehetsz ilyen.- amint újra kaptam levegőt válaszoltam.
- Huhh, hát ha jól gondolom megérdemelted a tegnapi miatt. - Tom erre vissza akart vágni, de rájött hogy valóban megérdemelte,  úgy nézett rám mint egy durcás kisgyerek. Majd hozzátette - Akkor már gondolom megfizettem érte és már ki se kell engeszteljelek ezzel jó kis tükörtojásos, sült szalonnás pirítóssal, mellé egy kis paradicsom. Isteni .- érintette össze a hüvelyk és mutatóujját ezzel egy kört formázva, majd  egy jó cuppanós puszit nyomott az összenyomott ujjak végére, ezzel rájátszva arra, hogy az "isteni" tényleg istenit jelent. -De ha nem hát nem. - tette hozzá. De mivel nagyon éhes voltam, és tényleg isteninek tűnt, ezért hevesen magyarázkodni kezdtem.
- Nem, nem úgy gondoltam, teljesen jó lesz nekem ez a nem kicsit eltúlzott reggeli, amitől valószínűleg szívrohamot fogok kapni de olyan csábító hogy nem érdekel. - megbabonázva néztem az ételt, és per pillanat minden vágyam az volt hogy befalhassam. Itthon általában mindig csak zabpelyhet eszek reggelire, vagy teljesen kihagyom a nap legfontosabb étkezését - amire most rájöttem hogy egy nagyon nagy hiba - de ez a kaja olyan kiadósnak tűnt, hogy már a látványától is elálmosodtam. Kiskutya szemekkel néztem Tomra, és természetesen elértem a célom, nagy dicsőségesen vettem el tőle a tányért és úgy vigyorogtam mint egy tejbetök hogy "nyertem", majd Tom megszólalt: - Tudod, ígyis-úgyis odaadtam volna, két személyre csináltam. - mondta győztes mosollyal, majd levette a maga mögüli pultról a másik -ugyan úgy megpakolt - tányért amit eddig én hülye nem vettem észre. "Ügyes vagy Misszi, bravo nagyon elhitted" gondoltam.
- Ez egy gonosz húzás volt. - néztem rá mérgesen.
- Te is gonosz voltál, a fenekemet is bevertem. Kvittek vagyunk. - mosolygott, és most ő fojtotta belém a szót.

A nap többi részét Jess ránkruházott feladatával töltöttük, az elhagyott gyárépület nagyon hangulatos volt, olyan igazi "elvont" ehhez jöttek a letisztult fehér falak és rá a festmények. Nap végén Tommal összenéztünk egy amolyan "Szép munka volt" nézéssel, és adtunk a másiknak egy bro fistet. Jess jól mondta: Jó csapat vagyunk.
Tommal megbeszéltük hogy felváltva alszunk az ágyban és a kanapén, és ma én kezdtem az ágyban.
- Tudom hogy nincs értelme mondani, de szívesen alszom a kanapén. - mondtam, gondoltam még egy utolsó próbálkozás belefért.
- De van értelme mondani - mosolygott. "Mi? Az nem lehet hogy  beadja a derekát" csodálkoztam. - Van értelme, mert holnap majd ott alszol. - vigyorgott, én meg csak vetettem rá egy "nagyon vicces vagy" fejet, és elindultam a háló felé. Mikor odaértem az ajtóba még visszafordultam, elmosolyodtam mert valami nagyon ki akart már törni belőlem, és most kiengedem. (nem, nem puki :D)
- Tudod Tom .. úgy érzem hogy pár nap alatt megismertelek annyira, hogy úgy érzem te vagy a legjobb barátom. -ő már a kanapén ült, de mélyen a szemembe nézett, majd ő is elmosolyodott (olyan jó Tomosan, ha a száját nem is látnám, a szemeiből akkor is tudnám hogy mosolyog) - Én is ugyan ezt érzem. - nem éreztem szükségét bármit is mondani, csak jó éjszakát kívántam és már mentem is be aludni. Nem kellett sok hogy álomba ringassam magam, szinte éreztem hogy mosolyogva alszok el. De túl hamar örültem, ilyen rossz rémálmom még soha sem volt.